Mert megérdemelte!

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség pályázatot hírdetett meg tavaly novemberben, hogy az érdemes és kimagasló személyi, de az alkotó közösségekben és egyesületi, szervezeti szinten elért teljesítményeket megjutalmazza, méltó elismeréssel ajándékozza. Egyesületünk elnöksége és szűk tagsága arra az egyhangú elhatározásra jutott, hogy a több mint húsz évig szervezőtitkárnő ként működő Komarek Magdolnát jelöli a díjra, aki azóta nyugdíjba vonult, de még mindig száz százalékosan aktív az egyesület berkein belül.

Január végén, Palicson vehette át a díjat a központilag megszervezett Magyar kultúra napi ünnepségen. Ez az aprópója annak, hogy honlapunkon emléket állítunk ennek a jeles eseménynek és megszólítottuk Magdit:

• Telefonon jött a hír. Először zavarba jöttem, nem tudtam eldönteni, hogy jól értem-e a vonal túloldalán elhangzottakat. Talán még vissza is kérdeztem, hogy valóban engem keresnek -e. Mikor világossá vált, hogy mekkora elismerésben van részem, alig tudtam összefogni a fülig érő számat, valamint köszönetet mondani érte. Hatalmas öröm minden, ami egy ember életébe elismerésként érkezik. Minden ilyen alkalom vissza nem térő pillanat – újságolt Magdi. Attól függetlenül, hogy a családja is tudott a jelölésről, mindenki szépen magában tartotta ezt a titkot és így tényleg igazi meglepetésként érte őt.

Mit jelent Magdi számára a “Magyar Otthon”?!

• A második otthonomat, hisz negyed évszázadot oda jártam nap mint nap. Ott nőttek fel a gyerekeim, és immár az unokáim koptatják a világot jelentő deszkákat. Attól, hogy nyugdíjba vonultam szerintem nem kell azt jelentse, hogy magyarságomat fel kell adnom, hisz számomra az Egység mindig is a kikindai magyarok központja marad, ahol az anyanyelvünkön beszélhetünk. Fontosnak tartom, hogy megőrizzük hagyományainkat és kulturánkat.

Kérdeztük legkedvesebb emlékéről, de nem tudott úgy igazán kiemelni egyet sem:

• Legkedvesebb emlékeim… – nagyon sok van bánsági versmondók találkozója, Durindó és Gyöngyösbokréta, Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója, a vendégszereplések, bemutatók, koncertek, alkalmi műsorok. De nem utolsó sorban a sok ember akit megismertem, szinte barátként üdvözöljük egymást a mai napig ha összefutunk ; a kedves munkatársak, akiknek sokat köszönhetek- Lepár Feri, Kiss Edit, Kátai Tibor, Kiss László és sorolhatnám  napestig a számomra fontos személyeket, akik évekig meghatározó oszlopai voltak az életemnek a munkámnak. Sajnos sokan már nincsenek velünk.

• Hiszek abban, hogy hosszútávon megéri dolgozni. Ha az ember elismerést kap, az persze megbecsülést jelent, felkavar, és örömmel tölt el, de azt gondolom, hogy a hétköznapokra kell koncentrálni – zárta gondolatait Komarek Magdolna.