“Egy kő súlyát tartottam a kezembe”

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség életműdíja, a Magyar Életfa díj, a példaértékű életpályák, pályaívek elismerésére alapított Plakett és a Kárpát-medence magyar közösségeiért vállalt és végzett hiteles őrző és teremtő munka elismeréséül létrehozott Aranyplakett arról a kötelességről és felelősségről beszél, hogy ezen életművek és életpályák mellett nem mehetünk el szótlanul. Mindez arról kell hogy szóljon, hogy az évtizedek küzdelmeit, tanítói munkáját, alkotói, művészi pályáját, a mindennapi tenni akarást és annak hitét méltóképp köszönjük meg, az előtt méltóképp tudjunk elismeréssel adózni. Hisz mindennapi hitükkel, de közösségteremtő derűjükkel is különlegesen sokat adtak mindnyájunknak. Őnélkülük közösségünk, értékrendünk és értékszeretetünk messze került volna, messze kerülne álmától, vágyaitól, erejétől – jövőképétől.

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség 2023-ban meghírdetett felhívására az Egység Művelődési Egyesület elnöksége felterjesztette Plakett díjra Király Sándort, egyesületünk művészeti vezetőjét, Király Sándor nagykikindai öntevékeny színjátszó és rendező, közösségszervező aki tavaly ünnepelte, hogy 30 éve állt színpadra, mint amatőr színjátszó és szintén tavaly rendezte meg tizedik előadását a József Attila Színjátszó Társulat berkein belül.
Sanyi nem tudott a jelölésről, igyekeztünk titokban tartani előtte.

Közben már a díjazottak elkapták a megérdemelt díjaikat, amelyek Zentán kerültek kiosztásra a magyar kultúra napja központi ünnepségén, január 26-án.

Olvassuk el Király Sándor gondolatait:

– Néha az embert megdícsérik egyes tetteiért. E tettek szándékosak vagy véletlenek. Néha a sors hozza magával, hogy a belső énjüket hallgatva visszük végre és nem is gondolunk dícséretre. Egyszerűen ezt kell csinálni, érezzük, hogy ez a munkánk (…) vagy az életünk.

Amikor megtudtam, hogy jelölve vagyok a VMMSZ Plakettjére és meg is fogom kapni azt, zavarban voltam egy ideig. Végig gondoltam az eddigi munkámat a “deszkákon” – megrémísztett mert abban a pillanatban lett világos előttem, hogy 30 éve és 3 hónapja vagyok a magyar kultúra és főleg a színpad szerelmese. Nem kis idő! Egy kicsit bosszús is voltam, hogy “csak” 30 éve és miért nem több?!

Ez nem egy szabványos munka, hogy ledolgozom a nyolc órát és holnap reggelig rá sem gondolok. Éjjel nappal mennek a hívások, üzenetek, gondolatok, tervek. Ezzel kelek és ezzel fekszem. Ez egy életstílus. Nem is lehet csinálni megértő családi és baráti háttér nélkül. Ezért végtelenül hálás vagyok a családomnak, barátaimnak és a munkatársaimnak mert nélkülük ez az egész nem jött volna létre.

A kultúra egy olyan gépezet ahol minden alkatrész/alkotórész fontos szerepet játszik. A mozgó részek az alkotók, az álló-részek a nézők, szemlélők, hívők. Hiszem, hogy a kultúránk nélkül elveszünk, semmik vagyunk. Még magyar népviseletben táncolunk, még magyar nyelvű színdarabokat nézünk, magyar hímzésben gyönyörködünk, magyar irodalmat olvasunk, anyanyelvünkön gondolkodunk, tanulunk, álmodunk, addig méltó helyünk lesz a világban.

Nagy megtiszteltetés és öröm számomra ez a díj. Úgy érzem, hogy igazából ez több ember, egy egész közösség munkájának eredménye. Rengeteg ember munkája és küszködése van benne. Egy ember nem csinál nyarat, ahogy egy ember sem kultúrát. Péntek este (január 26-án) amikor a Plakettet a kezemben tartottam, súlyt éreztem- egy kő súlyát, amely a magyar kultúra, a mi kultúránk alapját gazdagítja, erősíti.

Köszönjük Sándornak eddigi odaadó munkáját, amit egyesületünkért, magyar közösségünkért tett Nagykikindán!

Nagyon sok szép előadás rendezését és karakter megformálást várunk tőle!