Szabadság, béke és egyetértés!

Március 15-én ünnepi megemlékezést tartottunk, hogy tisztelegjünk a magyar történelem egyik legszimbolikusabb eseménye, a 1848-as forradalom és szabadságharc előtt. Az esemény során az egyesület tagjai és barátai összegyűltek, hogy együtt ünnepeljenek és emlékezzenek a hősökre, akik az önállóság és szabadság iránti vágyukat megtestesítették.

Az Asszisi Szent Ferenc Plébánia és az Egység Művelődési Egyesület idén először közös megemlékezést tartott március 15-én, a magyar történelem egyik legmeghatározóbb pillanatára. Az esemény nem csupán a múlt tiszteletére és megemlékezésére szolgált, hanem a közösség erejét és az együvé tartozás érzését is erősítette.

Az ünnepség szentmise keretében kezdődött az Asszisi Szent Ferenc Plébániatemplomban. A hívők és a közösség tagjai együtt imádkoztak Bővíz László plébánossal és megemlékeztek azokról, akik 1848-ban bátorságot és elszántságot mutattak a szabadságért és az egyenlőségért. A szentmise ünnepi hangulata mély érzelmeket és összetartozás érzését keltette mindazokban, akik részt vettek rajta.

Az esemény folytatásaként a közösség tagjai és az Egység ME képviselői együtt vonultak át egyesületünkben, ahol egy rövid, ámde szívhez szóló megemlékezésre került sor.

A műsor keretén belül felléptek a Fejős Klára Általános Iskola diákjai, valamint Savanović Erzsébet, alelnök üdvözölte a megemlékezőket:

“Tisztelt  ünneplő közösség!

Amikor 1848. március 15-re emlékezünk, mindig a forradalomra és  az 1848-49-es szabadságharcra gondolunk. Az 1848-as évszám  élő emlékeztető jel nemzetünk tudatában, egy támpont,  amelybe megkapaszkodhatunk.

Március 15-e amagyar szívekben mindig magában hordozott egy sajátos szimbolikus jelentéstartalmat, a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését. A márciusi ifjak, Petőfi, Jókai, Kossuth, Vasvári, Irinyi, Táncsics, a Nemzeti dal, a Pilvax kávéház, a Landerer nyomda, a sajtószabadság, a tizenkét pont olyan örökké fénylő fáklyák, amelyek  történelemmé borultak össze, fényük beivódott nemzetünk tudatába.

1848. március 15-én a nemzet magára, a magyarok pedig egymásra találtak.

Mi, magyarok,  elsőszámú nemzeti ünnepünknek érezzük március 15-ét, amelyet az a történelmi tény sem tudott elhomályosítani, hogy a forradalmat követő  szabadságharc nem váltotta valóra  a forradalmárok álmait.

Az 1848/49-es szabadságharc végül elbukott, de a vesztességek  is a nemzet megerősödését, épülését szolgálják, ha tanulunk belőlük, és megértjük azok üzenetét.

Mi a tanulsága a márciusi forradalomnak?

Nekünk, magyaroknak, tudnunk kell, hogy kik vagyunk,  hová tartozunk, és hová tartunk. A jövőben is  csak össszefogással, egyetértéssel, közös akarattal és  elhatározással, közös munkálkodással  lehetünk eredményesek.

Tanulnunk kell még őseinktől és a márciusi ifjaktól mind kitartást, mind elhivatottságot.

A márciusi ifjak  kiáltványa: „Legyen szabadság, béke és egyetértés!“ – költözzön mindannyiunk szívébe, és késztessen minket még erőteljesebb nemzeti összefogásra!”

Az emlékezés virágait a Vajdasági Magyar Szövetség községi szervezetének képviseletében Talpai Sándor, alelnök és Gombár Melitta, elnökségi tag helyezték el, a galgahévízi “meglepetés vendégeink” nevében Vanó András, polgármester koszorúzott, valamint az Egység Művelődési Egyesület piros-fehér-zöld koszorúját Savanović Erzsébet, alelnök helyezte a Kossuth-tábla elé.

Reméljük, hogy ez az esemény hozzájárult a március 15-i eszmék és értékek továbbéléséhez és hogy sokáig emlékeztetni fog minket arra, hogy mindig tiszteljük és őrizzük meg azokat az értékeket, amelyekért elődeink küzdöttek.